Nálam is ugyanez van, sőt egy idő óta meglehetősen durván bánik velem. Az ok egyszerű: túl későn láttam neki a tisztelet kiharcolásának, és oda jutottunk hogy ha a véleményemet mondom, vagy felemelem a hangomat, egyszerűen kinevet!

Szerintem mindenki volt már ilyen helyzetben, és szerintem nem szabadna hagyni hogy ilyesmi megtörténjen velünk. Tudod, nagyot hibáztam, és a gyerekkoromból kifolyólag minden alkalommal kiprovokáltam hogy a veszekedés és a hangerő emelkedjen, végül már nem bírtam tartani a számat és rákiáltottam: "Na, gyere te gyáva! Te puhapöcs! Csak ütni tudsz, másra nincs eszed! Üss meg, gyerünk!"

Egész addig, míg úgy is tett. Egyszer valakivel beszélgettem a dologról és sokat tanultam belőle. (azóta is hálás vagyok neki). A következő veszekedésnél már ezt mondtam, tisztán és érthetően: "NEM! Nem mersz megütni! Nem nyúlhatsz hozzám! Senki se nyúlhat hozzám!"

Mielőtt nálatok is idáig fajul a dolog, szeretném a lelkedre kötni, hogy se a legelején, se később ne tűrj el semmi ilyesmit, és ne legyél kisnyuszi!

Tök jók a tanácsok ezen a fórumon, te sem érdemled meg, hogy lenézően beszéljenek veled, többet érsz. Puszi, Gina

Ahoi,

azt hiszem itt a tisztelet alapvető hiányáról van szó, mondd meg neki nyugodtan de nyomatékosan, hogy ezt a hangnemet nem tolerálod.

Az együttélés nem garancia a jó kapcsolathoz, mit szólsz hozzá, ha azt mondom, hogy legyél kevesebbet otthon, menj el gyakrabban szórakozni a barátnőiddel stb., lehet hogy ettől rájön hogy el is veszíthet téged, talán el is gondolkodik majd a viselkedésén, szerintem túlságosan biztosnak érez téged.

Kedves szenvedő nőtársam!

NEM, ez nem mindennapos dolog!!

Nagyon tévedsz, ha azt hiszed hogy jót teszel azzal hogy csöndben maradsz, és nyugodt vagy. Ellenkezőleg. A barátod kiabál, te meg azzal jutalmazod, hogy továbbra is nyugodt maradsz. Az évek alatt egyre magasabb lesz az ingerküszöb, míg végül elcsattan az első pofon...

Kiabálj vissza! Meg fog lepődni! A helyedben azt is hozzátenném: "Figyelj ide haver. Ezentúl vagy normálisan beszélsz velem, vagy kereshetsz magadnak másik barátnőt! TÖBBET NEM ordibálsz velem, megértetted? Beszélj emberi módra velem!"

Amíg nem szabsz határokat, folyamatosan próbálkozni fog, hogy meddig mehet el. És ha már most így mennek nálatok a dolgok, előre kiszámíthatod mi lesz, ha például családra, gyerekre kerül a sor...Vagy megtanul magán uralkodni és veled normálisan beszélni, vagy GAME OVER

Amíg én is ilyen kapcsolatban voltam, azt hittem, velem van a baj (eleinte), és kínos megfelelési kényszerem volt, ami plusz feszültséget szült. Azóta a kapcsolatnak vége, viszont van egy olyan kapcsolatom, ahol ilyen elő sem fordulhat, mert mind a ketten tiszteljük a másikat. Elejétől. Anélkül, hogy ki kellett volna vívni akár a sorrendet, akár a tiszteletet, akár akármit.
Hozzáteszem még azt is, hogy az előző kapcsolatomban a kussolás nem volt eredményre vezető (szegény biztosan a munkahelye miatt ilyen, biztosan a pénz miatt ilyen, biztosan .é.... miatt) miközben kiderült, hogy azért volt ilyen, mert én háztartási alkalmazott lettem, nem a meghódítandó nő, ezért félrekefélt, és a feszültséget ami a kettős életből adódott, nem tudta kezelni.
Szóval ne hagyd szó nélkül, járj utána, és ha úgy gondolod, hogy nem tudja neked megadni sem a tiszteletet, se semmit, akkor merj lépni, még akkor is, ha azt hiszed, a semmibe, légüres térbe lépsz.

Ez kéééész!!! :DDD
Esküszöm ti nem vagytok normálisak!
Elmebaj ellen ajánlom Dr. Csernus összest, bár a szohasználatbol itélve már van aki olvasta, de nem elégszer...

Tudom, milyen az, szeretni. Mire véljem ezt a fölényesnek, szemrehányónak tűnő kérdést?

Szia! Ezt hogy értetted? Nem olvastad a blogom? Erről szól...

Ja ezt most nem erre írtam, bocs...

Sex és Budapest:

"Szia!
Hát köszönöm kérdésed, tudom mi az, bár ugye mindig a következőnél jön rá az ember, hogy amit az előzőnél érzett, az kevesebb volt, vagy talán nem is az!
Olvastam a blogod, a kiabálós részt, és nagyon sajnállak, rossz lehet így élni! Én tuti megállnék előtte, és mondanám, hogy ne haragudj, de amikor kikelsz magadból, az nekem nem esik jól, és nagyon megbántasz! Tudom könnyű más faszával verni a csalánt, és itt észt osztani, lehet fordított helyzetben én sem tudnám a saját tanácsom végrehajtani. Mondjuk ez lehet nem igaz! :D magamat ismerve! :P Lehet a végén én lennék, aki üvöltözne vele, bár igaz, így nekem lenne okom!
Hát sok sikert kívánok a kapcsolatod rendeződéséhez, és ha valamilyen támadó-hátsó szándékkal kérdezted ezt, akkor most nagyon haraxom:P:D
Minden jó!
Daney"

Spampalini drága!
Attol, hogy teleszemeteled a netet magaddal, még a blogod nem lesz jobb! Sem a kapcsolatod! Agyad sem lesz több...
Ugye érted?

tyű Kisangyi bedurvul, mostasztán lesz nemulass

Hát kedves szerelemblog. Nem tudom, miért lettél tackbackelve hozzám Csányi Sándorhoz. Azt viszont gondolom, hogy üvöltöző pasiktól én pattannék minél hamarabb- ha lehet.

Kisangyal drága, értem. A Te blogod viszont jó. A személyeskedést pedig hagyjuk.

mi az a trackback? nem igazán tetszik, akármi is.

Kedves Doris, hiba történt a Mátrixban. A Csányi Sándorhoz valóban nem passzol a blogom. Viszot a véleményedhez igen, köszönöm hogy elmondtad.

A trackback segítségével a hasonló témájú blogok íróival és kommentelőivel lehet fölvenni a kapcsolatot.

Susybaby, ezt a trekbekk dolgot rosszul tudod, de mindegy, mivel még csak nem is hasonló témájú blogokra trekbekkeltél.
Teljesen értelmetlenül.
Ha azt akarod hogy nagyobb legyen a látogatottságod, inkább próbálj meg valami értelmeset hozzászólni az általad látogatott blogokban, és esetleg akkor lesz egy-két ember aki rádkattint és nem csak simán bunkónak tart. Csak hogy személyeskedjek is.

Kezelni kéne valahogy a helyzetet. Például ha minden okés vele (nyugodt), akkor kérdezd meg, hogy miért ilyen veled és neki hogyan esne, ha te ilyen lennél vele. Vagy ahogy Lejlahercegnő írta kiabálj vissza, de hatalmasat. A harmadik verzió, hogy ha még egy ilyen lesz, akkor menj haza a szüleidhez egy hétre. Majd elgondolkozik. De ez szerintem semmi jóhoz nem vezet. Végülis 3 év nem olyan sok szerintem (én is ennyi ideje élek együtt a párommal, de nálunk nem ez a helyzet). És a kölcsönös tisztelet és bizalom az alapja egy kapcsolatnak. Elcsépelt, de igaz.