Kedves Susybaby és kommentelők!

Eddig azt hittem,hogy ismerem a barátnőmet. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nagyon jól ismerem, de úgy gondoltam, fel tudom őt nagyjából becsülni. Kérlek ne gondoljátok rögtön, és ne gyertek azzal, hogy biztos nem érdekelnek engem az érzései és a gondolatai és hogy biztos nem foglalkozok velük, épp ellenkezőleg nagyon is sokat.

Nyitott vagyok a kapcsolatban, elmondok neki mindent ami nyomaszt, egyszerűen azért, hogy ne nyomasszon többet. És mindig felkínálom neki a lehetőséget hogy meghallgatom, és ha szeretné, a segítségemet is.

A helyzet mégis az, hogy gyakran semmit se mond, pedig látom rajta, hogy valami nincs rendben. Per pillanat a távolság miatt csak az internet segítségével láthatjuk egymást és csak így tudunk beszélgetni. Mindig azt mondja, hogy ez olyan mintha csőbe beszélnénk, és hogy hiányzik a személyes közelség, ami nagyon fontos lenne.

Értem, hogy mit akar ezzel mondani, nem erőltetem a dolgot, hagyom hogy hallgasson és ne szóljon semmit, amikor egymással beszélünk. Elég ügyetlen a fogalmazás, de remélem értitek.

Na most jön, amit igazából kérdezni szeretnék, és kíváncsi vagyok a Ti véleményetekre. Mindegy mit gondolotk róla, hogyan hangzik az egész, hogy nem is illik ide, vagy mégis, írjátok le, amit gondoltok.

Jelenleg a világ másik végén tanulok, egészen február végéig. Megígértem a barátnőmnek, hogy ha pénzt kapok otthonról, és végre lesz szabadidőm, veszek neki egy jegyet ajándékba, és elrepülhet hozzám látogatóba. Sokáig nem vette a bátorságot, hogy szabadságot kérjen a munkahelyén, de végül sikerült, mindennel együtt három hetet kapott.

Egy hetet szeretne a szüleinél lenn, a karácsonyi ünnepek miatt is, és nem akar kitolni a családjával és egyszerűen lelépni - ezt végül is meg tudom érteni.Így az oda- és visszautat beleszámolva marad 2 hét.

Erre csak azt tudom mondani, hogy ha a majd' kétszázezer forintos repülőjegyet nézzük, hogy túl rövid a két hét, és hogy szívesebben költeném a pénzt a lakásunkra, vagy  hétvégi kirándulásokra vagy éttermi vacsorákra, ilyesmire jó darabig elég lenne.

Ti hogy viselkednétek egy ilyen helyzetben? Tekintve hogy diák vagyok, diákhitelből, szülői segítségből és spórolt pénzből gazdálkodom, és nem vet fel a pénz.

Most már azt mondja, hogy nincs is kedve meglátogatni engem, mert akkor állandóan csak a pénzre gondolna, és úgy érezné, hogy én minden este azt számolgatom, hogy mennyibe került az eddigi együttlétünk itt.

Nem is az utazásról van itt szó, hanem arról, hogy 'nem ér' ő nekem annyit, és hogy inkább a pénz...

Még egy éve se vagyunk együtt, és gyakran összekapunk apró hülyeségeken. Egy ilyen veszekedénél mondtam egyszer, hogy én nem szórom a pénzt csak úgy semmiségekre, fizetem az utat, és utána néhány hét múlva vége, szakítani akarok. Pont azért, mert olyan zárkózott, és mert semmit nem tudok a gondolatairól. Hogyan kéne viselkednem? Hogy álljak hozzá ahhoz, hogy egy csomó mindent nem mond el nekem, vagy kedvenc mondását idézzem: "ezt először szeretném magamban végiggondolni".

Ti mit tennétek ilyen helyzetben, és mennyit ér meg nektek a szerelem?

Válaszaitokat előre is köszi! Monster