Szervusz Susybaby!
Őszintén szólva még nem igen írtam ilyen témájú levelet,ezért némiképp vegyes érzések kavarognak bennem.
Igazából soha nem volt szerencsém a szerelemben.Mindig próbáltam a lányokat komolyan venni,és éreztetni velük hogy fontosak nekem,főképp az akinek éppen aktuálisan udvaroltam, de a labda helyett mindig csak falba sikerült rúgnom.Nem tudom
miért van ez így... Talán valami sorsszerűség,vagy csak egyszerűen képtelen vagyok komunikálni a szebbik nemmel. Nem tartom magamat machonak,nem igazán jönn be nálam a nagyképű bunkó stílus melyre úgyérzem sok lány annyira bukik.
Sokkal inkább konzervatívabb egyéniségnek tartom magam,sokkal többet adok a hagyományos értékekre.Próbáltam sokszor önmagamat adni,és őszinte lenni azokhoz akiket szerettem, de sokszor csírájában el lett folytva a próbálkozásom.Legjobb esetben is csak áltatott egy ideig a leányzó,azután mielőtt bármire is sor került volna, szépen lekoptatott.Ilyen szövegekkel: "Te egy nagyon kedves,aranyos fiú vagy de én csak úgy szeretlek mintha a bátyám lennél,vagy nagyon kedvellek,de én csak mint barátra gondoltam rád,vagy hirtelen eszébe jut hogy "nekem már barátom/vőlegényem van", vagy csak egyszerűen egy másik srác akivel úgy látszik mostanság összejönnek.Hát el kell hogy mondjam ahogy a mondás is tartja: "A hülyék a másik oldalon lakanak".Nem igazán van szükségem lánybarátok tucatjaira.Azokból már ugyis annyival rendelkezem,hogy Dunát lehetne velük rekeszteni.
Főképp hogy addig barátok míg évente jó esetben egyszer valahol összefutunk,
azután azt is elfelejtik hogy a világon vagyok.A báty kérdésről meg csak annyit, hogy egy-két elrettentő példától eltekintve a testvér kapcsolatból még nem sűrűn lett szerelem a történelem során.Tehát próbálkoztam sokszor,pedig a "pofonok" nemegyszer egymást követték.Mégis próbáltam optimistán hozzá állni a dologhoz.Nem erőszakoltam rá senkire se magam,nem akartam egy lányt sem két nap után megfektetni,tiszteltem mint embert,
s mint hölgyet egyaránt.Általában elősször csak ismerkedni próbálok,de aztán mielőtt még más srác "beelőzne",igyekszem tudtára adni a másiknak hogy mit érzek iránta. Na itt szokott jönni a pofára esés,méghozzá menetrendszerűen.
Ami még a szemilyéségemet illeti: lehet hogy nem vagyok túl okos, mert csak 8 általánosom van meg egy vagyonőri vizsgám.De azért igyekszem művelni magam,jobbá vállni.Nem vet fel a pénz sem, egyszerű munkás ember vagyok,amim van és amit elértem, 99% -ban a saját verítékemmel szereztem meg.A munkám egyben a hivatásom is (katona vagyok),s mivel hétvégéken járok haza, így nem túl sok szabadidőm van.De azért mindig igyekszem időt szakítani azokra akik fontosak nekem.Jelenleg van egy lány aki nagyon kedves a szívemnek, s bár ő csak 21 éves,én meg 28,úgy érzem nagyon fontos nekem. A próblémám az vele hogy igazából ő csak mint barátként tekint rám ha hinni lehet a híreknek.Mint oly sok más esetben is.Bár Ő még konkrétan nem utasított el.
Tehát próbálok bízakodni.Írtam neki hogy szeretnék vele találkozni, s ha eljön, igyekszem őszintén a tudomására hozni az iránta táplált érzéseimet.Remélem ezzel nem rontok el mindent. Egyszer már sikerült vele beszélgetnem egy forró ital mellett de akkor még nem esett szó a témáról. Nagyon jól esett a társasága,de sajnos eléggé semmitmondóra sikeredett az egész találkozó.Olyan volt mint Mátyás király ajándéka: volt is meg nem is.Remélem sikerült valamilyen szinten szemléltetni magamat.Remélem tudsz küldeni rólam érdemben valami véleményt, melyből kiderülhet hogy milyen hibák lehetnek bennem melyek
még nehezséget okozhatnak.Nem bánnom azt sem ha a levelem bekerül a fórumotokra,ha ebből tud esetleg valaki tanulni, vagy legalább érzi hogyha hasonló gondjai vannak, hogy nincs egyedül a próblémájával...
Üdvzölettel
Chris