Szia!
A következő történetet szeretném megosztani Veled, mindenkivel a blogban, ha lehetséges!?
Köszönettel!
Sziasztok! Rólam azt kell tudni, hogy 25 éves fiatalember vagyok, s mindig is szerettem az életet… a lányokat! De egy idő után arra jutottam, hogy elegem van minden és mindenkiből, aztán tartottam 2 év szünetet!
Míg eljött a nap, s megláttam Őt… Tudni kell, hogy e két év alatt szinte nem is jártam sehová, nem jártam szórakozni s csak a munkának éltem!
Egy irodában ismertem meg a lányt. Először tudomást sem vettem róla, majd mikor hazaérvén az irodából el kezdtem gondolkodni. Ki lehet ő? Még nem láttam soha. Majd két hét és újra felkerestem az irodát s kerestem, hogy rám néz-e, gondolhat e rólam valamit. Gyűjtöttem az erőt, hogy beszéljek vele, nem lenne-e kedve velem találkozni, elmehetnénk egy kávéra…
Aztán eljött a nap, mikor újra láttam Őt, s erőt véve magamon megszólítottam… Ne haragudj, de hogy szólíthatlak? … majd mosolygott! De jó is volt az! Fel is ajánlottam, hogy szívesen találkoznék Vele, és ha esetleg megadná a mobilszámát… Mire kaptam volna a választ, főnöke megérkezett és vége is lett mindennek, úgy gondoltam! Elbúcsúztunk s mentem is tovább!
Aztán fél óra sem telt el és hívott Ő! … Áll még a kávéra való meghívásod??? … Igen, válaszoltam, majd letettem a telefont s örültem! S már aznap este találkoztunk is…
Mint kiderült, a Lány is érdeklődött felőlem, hogy ki is vagyok én…
Mérhetetlen jó érzés volt ez nekem, hogy titkon reméltük, hogy megszólítjuk a másikat! Keressük titkon, másik ránk néz-e…
Találkozgattunk minden este!
A lány 20 éves, 4 éve él kapcsolatban… Talán 7-8 estét is végigbeszéltünk, életünk nehézségeiről és eljött a szenteste. A Lány hívott, hogy „baj van”!
Kocsiba ültem, s siettem hozzá! Majd jött felém az utcán a nyakamba borúlt, sírt… s mutatta az üzenetet, amit barátjától kapott és annyi volt benne, hogy „vége”…
Talán ezt szerettem volna, hogy legyen vége, s ő már csak az enyém lehet, de nem tudtam „örülni” ennek a helyzetnek!
Az egész éjjelt együtt töltöttük, vigasztaltam Őt… próbáltam erőt adni Neki!
Teltek, múltak a napok, hetek…
Nagyon beleszerettem a Lányba! Hétköznap minden este vele vagyok, s éjjel megyek haza, ugyanis nem egy helyen lakunk. A Lány barátja se ott lakik, ahol Ő. De én mindig esténként, munka után Vele vagyok, míg a barátja csupán hétvégente van a Lánnyal! Ami végülis, úgy igaz, hogy Ő elmegy hozzá, de a barát a hétvégén is „jobb elfoglaltságot” keres magának! Különböző sztorikat talál ki, hogy most épp miért is nem ér rá!
Viszont a Lányt nem engedi sehová! nem lehetnek barátai, a kutyáját nem viheti le sétáltatni, ő csak szépen várjon otthon, s majd hétvégén legyen oly’ kedves, hogy menjen el hozzá! Élet ez??? Kérdem, Tőletek?
A barát most 24 éves, úgy gondolom, ő most kezd „élni”… de a Lánynak miért kell ezt végignéznie??? A barát nagyon anyás, számára a Lánynál is fontosabb édesanyja véleménye!!! Bulizni jár „haverjaival”, a lány mindig hívja őt, aki órák múlva, éjjel, hajnalban sajnáltatja magát, hogy holnap munka… különböző történeteket talál ki, mikor nem fogadja a lány hívását… elromlott az autó!!! Nevetséges! Legalább tudna normálisan hazudni!
Az utóbbi időben csak bántja a Lányt, neki nincs szüksége barátnőre, ő szeretne a haverjaival együtt lenni, szórakozni! De a lány ne meneküljön más „böszme karjaiba” mondta a Lánynak!
A Lány miközben velem, van állandóan fogja a telefont s alig várja, hogy elbújjon s hívja a barátot! Szőrnyű érzés ez nekem, miközben mondja nekem, még egy ilyen embert nem találna, aki mindezek ellenére is kitart mellett, s küzd érte!
Igérte nekem, hogy véget vett a múltjának, s engem választ, csak tartsak ki, kéri tőlem, mennyiszer de mennyiszer!
Rengeteget sírunk együtt… Mert annyira kedves és aranyos ez a Lány, … akit most mindenhol csak bántanak, még a munkahelyen is!
Bízzak benne, kéri mindig, s sokat beszélünk a „jövőnkről” is!
A Lány családja is szeretné, ha lezárná a múltját s tovább lépne!
Hétvégente mindig megígéri, hogy elmegy elbúcsúzni, de aztán sosincs ez így! Hányszor és hányszor kimentem elé a buszra, hogy most talán végleg eljön… de nem jött! Azt hiszem így megszakad a szívem, ha nem lehetek Vele!
Talán jobb lenne feladni??? Kérdem ezt magamtól!!! De mindig azt a választ kapom… Ne! Mert még egy ilyen Lány nem találnék! S tán már többet, ezek után nem is szeretnék! Benne megvan minden, amire eddig vágytam!
Voltunk „együtt” is…
s az a pillanat, nagy nyomott hagyott bennem és benne is! „ekkora szeretettel még soha senki nem ölelte meg … s boldog, mert akkor nemcsak testileg, hanem lelkileg is érzett, amit barátjától már 2 éve nem kap meg” „nem akar soha elveszíteni egy ilyen embert, mint én” …
Mit tegyek??? Segítsetek, kérlek!
Susybaby · http://szerelemblog.blog.hu 2009.01.29. 23:48:27
scofieldd 2009.01.30. 09:26:42
Igen, én is így gondolom a dolgokat, viszont ha már egy kicsit is távolodnék hiba lenne, mert azt kapnám, hogy én is csak "olyan" vagyok! ...már megkaptam! pedig ez nem igaz, hisz ki lenne az, aki mindezt végigcsinálná valakiért, amit én!? Ebben a felállásban... S ezt tudja, mondja ő is! Közös programot úgy nehéz szervezni, ha mindig "várjuk", hogy a barát 17 hívás után végre felveszi a telefont, aztán még a lányt vonja kérdőre, hol jár, mit csinál!!! Utána meg azon "aggódunk", hogy majd mikor hív, jó éjszakát kívánni, aztán ő meg megy a "haverjaihoz"... Kegyetlenül nehéz ez mindkettőnknek! A lány várja, mikor mondja a barát, hogy vége... bár ezt már többször megtette, aztán minden megy tovább... :( ja, és ami a legmeghökkentőbb, a barát már társkeresőn "hírdeti magát" hónapok óta... s ezért is nagyon nehéz, mert nem értem mit vár még ezek után is!!!??? Ez a 4 év megcsúfolása, hisz legtisztább dolog az lenne a barát részéről, hogy tényleg elengedi a lányt! ...ha szeretné, szerette volna és tartaná valamire, akkor már ezt kellett volna tennie!
tibor2 · http://e-karpatalja.blog.hu 2009.01.30. 15:09:48
Susybaby · http://szerelemblog.blog.hu 2009.01.30. 16:53:18
Milyen?? Kérdezd meg tőle. Idáig Te csak adtál, ő pedig elvett. 'Nehmen und geben' mondja a német. Adni és elvenni. Attól nem vagy 'olyan', hogy neked is vannak igényeid. Ok, ő most nehéz helyzetben van. Viszont ne várja el tőled, hogy a döntésképtelensége miatt a végtelenségig szenvedj. Ha talán nem is azonnal, mint ahogy Tibor mondta, de tűzz ki egy határidőt hogy meddig döntse el, mit akar.
scofieldd 2009.01.30. 18:00:40
Susybaby: a határidő, úgy néz ki most hétvége... (sajnos nem az első ez már!)
így beszéltük ma!
mert tegnap rendesen mélypontra jutott a dolog!
Erőt fogok venni magamon! ...lehet, hogy azt gondolja "olyan" vagyok...
de nem számít, mert én igazán szeretem, s ha ő úgy érzi, hogy ott még van esélye, menjen......
:( ;( ;(
scofieldd 2009.02.05. 11:18:31
de most már tényleg elég volt, ezt egy "normális" ember nem tudja elviselni!
16.-a határidő, amikor tényleg megmondom neki, hogy szeretem, de elengedem, mert így elviselni nem lehet ezt az egészet!
nehéz lesz, de megteszem!!! majd jelzem felétek, hogy történt... már most nagyon szomorú vagyok, de nincs mit tenni, sajnos ;-(
Tibor617 2009.02.10. 18:34:36
Nagyon érdekes, amiket írtál.
Írtad, hogy mindig is szeretted a nőket, és szünetet hagytál. Jó lett volna erről is olvasni kicsit, jobb képet kartunk volna a hódításaidról, előző rövidtávú, hosszútávú kapcsolataidról. Mert ha most megtaláltad az igazit, ha jól vettem ki szavaid, szeretnél megállapodni. Viszont a lánnyal, akit kiszemeltél több időt kell eltöltened, hogy Veled akarjon lenni, ne a barátjával. Az igaz, hogy távolságtartónak is kell lenned, döntse el ő, kit választ. Erre nem történt megoldás, tehát vidd el őt szórakozni, legyél vele éjjel nappal. Ha úgy alakul, hogy képes elszakadni és veled tart, akkor jó. Ha ez sem, akkor sajnos csak az előttem szólóval tudok egyetérteni, kerek perec szembesítened kell, mi az ábra kettőtökkel. Aztán vegyél egy mély levegőt, csókold meg, ahogy az együttlétetek alkalmával tetted és várd az eredményt. És hagyj neki időt gondolkodásra. Kb 10 percet. Azért ennyit, mert ha eldöntötte, akkor már választott, ha nem akkor gyorsan fussa át kinél mire számíthat. Addig vonulj félre egy sarokba. Javaslom a kávézót ilyen helyzetre, nincs ideje elmenni sehova, telefonos segítséget, közönséget, számítógépet igénybe veheti :).
Szurkolok és kiváncsian várom az eredményt: Tibor
Ui: Ez az első kommentárom az életemben, szóval a spanyol viaszt sem én fedeztem fel...
scofieldd 2009.02.15. 17:15:41
_bohém_!? 2009.05.08. 00:46:53
ha szabad megkérdezni?:O:(