Kedves mindenki, szombaton csodálatos első találkozásban volt részem. Én 23 éves vagyok, a férfi 30, egy társkereső irodát választottam ki őt, már rengeteg levelet írtunk egymásnak. Amikor először egymás szemébe néztünk, mindketten éreztük hogy fellobban a láng. Először együtt vacsoráztunk, majd elmentünk egy szolid diszkóba.

Sokat nevettünk, és még annál is több mesélnivalónk volt egymás számára. Később felmentünk a zsúfolt táncparkettre, átkaroltuk egymást, és végül a tánc egy hosszú és kiadós csók-jelenetben végződött. (Ábrándozva nézett rám, és mindketten akartuk, de nagyon). Megfogta a kezemet és a szívére tette hogy megmutassa milyen gyorsan ver. Végül ott álltunk az állomáson, és egy szenvedélyes búcsúcsók után amit soha nem fogok elfelejteni, rámnézett a vonatajtóból és kérdő hangsúllyal a hangjában: "telefonálunk vagy írunk egymásnak", amire én elvarázsolt, ködben lebegő állapotomban csak mosolyogtam és annyit tudtam mondani "Mmmh' és máris becsukódtak az ajtók.

Mindenképpen szeretném őt viszontlátni, de nem akarok az idegeire menni (anno én írtam neki a társkereső ügynökségnél). Ti mit gondoltok erről az egész dologról? Mit tanácsolnátok, hogyan viselkedjek? Fogalmam sincs, hogy nekem kell -e kezdeményezni...még sose voltam ilyen helyzetben, előtte egy hatéves kapcsolatom volt, és ott nem került sor ilyen 'felhívós játékra'. Köszi, Barbi